„Közösségek”, „szervezetek”, „csoportok” - workshop
Tanszékünk a Budapesti Corvinus Egyetem Szervezeti Magatartás Tanszékével közös workshopot rendez „Közösségek”, „szervezetek”, „csoportok” – a kommunikáció- és kultúrakutatás perspektíváinak átalakulása címmel 2010. június 9-én Pécsett a Civil Közösségek Házában. A workshopon a két szakmai műhely tagjai a vezetéstudomány és a kommunikációkutatás, kulturális antropológia személeti kereteit, módszertani lehetőségeit igyekeznek összevetni, keresve a kapcsolódási pontokat, a párbeszéd lehetőségét e két diszciplinárisan távol eső terület között.
 „Közösségek”, „szervezetek”, „csoportok” – a kommunikáció- és kultúrakutatás perspektíváinak átalakulása A PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományok Tanszéke és a BCE GTK Szervezeti Magatartás Tanszék közös workshopja 2010. június 9. Civil Közösségek Háza (Pécs, Szent István tér 1.) Az utóbbi években megszaporodtak azok a jelek, amelyek a szervezetkutatásban érintett tudományok (mindenekelőtt a vezetéstudomány) és a közösségkutatással hagyományosan szoros kapcsolatban álló társadalom- és kultúratudományok szemléletének, tudományos horizontjának és módszertani törekvéseinek határozott közeledésére utalnak. Ennek a folyamatnak az okai egyfelől a humán tudományokat átalakító cultural turn környékén keresendők: a kulturális és szociálantropológia interpretatív iskolái, a kritikai kultúrakutatás, a neodurkheimiánus médiakutatás közelítésmódja a modernitás kritikai szemléletén túllépve a társadalom és kultúra konstruáltságából, nyelvi-diszkurzív természetéből, jelentésességéből indulnak ki. A normatív, hegemón kultúraképet leváltja az identitások, szimbolikus struktúrák, értelmezések differenciált és plurális mintázata. A szervezetkutatásban megjelenő posztmodern elméletek ugyancsak „a széttöredezettség, a szövegfüggőség és az ellenállás koncepcióit”, az esetlegességet teszik kiindulóponttá, szemben a modernista szervezetkutatás haladás- és eszközelvű, racionalizáló-stratégiai természetével. Az interpretatív hermeneutikus alapállás az egyéni megértést, a kizárólagos igazságra törekvés helyett egyedi, alternatív olvasatok kidolgozását szorgalmazza, a kívülállás helyett a részvételt, az abszolút objektivitás helyett a reflektált és felvállalt szubjektivitást hirdeti. A reflexivitás egyúttal a szervezetkutatások paradigmafüggőségének felismerését is eredményezi, és ezzel újfajta kutatói pozíciókat és módszertani eszközöket legitimál. A szervezeti kutatások fókusza eközben fokozatosan eltolódik: a korábban a szervezetekben általános érvényű törvényszerűségek után kutató, a vezetők kezébe világos megoldásokat és hatékony eszközöket adni igyekvő, egyértelműen funkcionalista megközelítés mellett, helyet kibontakozik a résztvevő-kutató általi értelmezés (dekonstrukció) programja, a visszacsatolás pedig egyre inkább a közvetítés, az érintettek saját értelmezéseinek megalkotásában nyújtott támogatás formáját ölti. A vázolt episztemológiai változások hátterében persze egy másféle átalakulás is végbement(megy), amely érzékenyen érinti a szervezetek és közösségek világát. Átalakul a társadalmi valóság: megváltoznak a közösség-és csoportképződés szabályai, közege, motívumai, következményei. A szervezetek létrejötte, felépítése, működése is jelentősen módosul. Ezt a trendet olyan folyamatok jellemzik, mint a globalizáció/lokalizáció, a virtualizáció, vagy a mediatizáció. Ebben a környezetben az identitásoknak olyan új mintázatai jelennek meg, melyek értelmezése új fogalmi kereteket igényel. Összességében a kutatók teljesen más jellegű entitásokkal találkoznak, mint akár 10-15 évvel korábban (például a mozgalomkutatásban is jól látszik ez az átalakulás: globalizációkritikus mozgalmak teljes más elvek mentén épülnek fel, mint akár a 80-as évek zöld mozgalmai, stb.) Mindkét érintett tudományterületen jól érzékelhető központi szerepet kap (egyebek mellett) a kultúra, a tudás/hatalom, az értelmezés és a kommunikáció fogalma. Ennek megfelelően az empirikus kutatások során egyre inkább elfogadottá, sőt kívánatossá válik a kvalitatív módszerek alkalmazása. A közösség- és kultúrakutatás metodológiájában már bevett és bevált módszernek számít a kvalitatív adatgyűjtés számos módja: a sokféle interjútechnika (oral history, narratív illetve strukturált mélyinterjú, fókuszcsoportos interjú), a terepmunka, a részt vevő megfigyelés, vagy a fotó- és filmes dokumentáció. Az adatok feldolgozására alkalmas technikák sorában az elmúlt évtizedekben részletesen kimunkálásra kerültek például a grounded theory, a narratív és diszkurzív szövegelemző módszerek eljárásai. A hazai szervezeti kutatásokban sok szempontból most folyik ezeknek a módszereknek a szélesebb szakmai közönség köreiben való megismertetése és elismertetése, legitimációja. Ez a kivételes helyzet egyben kihívás és lehetőség is, a kultúra- és szervezetkutatás módszereinek összevetése, közelítése egészen bizonyosan felvet egy sereg kérdést, ugyanakkor a szervezetkutatás joggal várhatja mindettől saját perspektívájának kitágulását, az interdiszciplinaritás fogalmának valódi tartalommal való megtöltését, illetve az interpretatív, kritikai, posztmodern, posztkolonialista és pszichodinamikai szervezetfelfogásnak megfelelő adekvát vizsgálati eszközök birtokba vételét. A kultúrakutatás illetve közösségkutatás ugyanakkor egy olyan kutatási terepre nyerhet bebocsátást-bevezetést ennek a párbeszédnek a révén, amely – bár aktuális tematikáit illetően egyre inkább fontosnak tűnik – eddig sajnálatosan kívül maradt vizsgálódásainak körén. A szervezetek és közösségek vizsgálatának új koncepcióit, lehetséges vizsgálati módjait és eszközeit az alábbi fogalmakból kiindulva volna érdemes végiggondolni: - Mediatizáció: a közösségek létrejöttében, működésében egyre inkább meghatározó szerepet játszik az a mediatizált közeg, melyben a kapcsolatok, viszonylatok létrejönnek, a tagok közötti kommunikáció zajlik, mely a közösségek (nemegyszer virtuális) tere. Az interakciók és kommunikációk közvetítettsége (internetes, hálózati, vagy egyéb médiumok révén), a jellegzetes mediális produktumok, médiatermékek (kép, zene, film, játék...) nem csupán külsőleges vagy járulékos kellékei ezeknek a közösségeknek, hanem meghatározó konstitutív alkotóelemei. - Virtualizácó: a mediális közegben szerveződő közösségek, csoportok virtuális identitások, szerepek, kompetenciák révén építkezek, szerveződnek, körülöttük-bennük alternatív valóságok épülnek fel (jelentésekből, tudásokból, szimbólumokból, kommunikáció által stb.). - Identitás-konstrukciók: az identitások újfajta konstrukciói, átalakulásai, megsokszorozódása a késői modernitás sajátosságai; akár a közösségeket (például nemi, etnikus, szubkulturális értelemben véve), akár a későmodern szervezetek világát tekintjük (például a szervezeti identitás kérdésköre kapcsán), rekonstruálandó és értelmezendő jelenségek egész sorával találkozunk a kutatási praxisban - Konfliktusok: a lokális, etnikus illetve interkulturális, ökológiai vagy egyéb közpolitikai konfliktusok kutatása, kezelése (mediálás, közvetítés) a közösségkutatásban, míg a különféle típusú szervezeti konfliktusok rekonstruálása és kezelése a szervezetekben számos párhuzamosságot mutat, ezek feltárása mindkét terület számára komoly nyereség lehet; - Változás – tanulás – fejlesztés: a szervezetek, illetve közösségek változási és tanulási folyamatainak vizsgálata is új nézőpontokat, illetve új módszertani megközelítéseket kíván. A szervezeti – közösségi folyamatok és dinamikák megértésén túl azonban felmerül azok tudatos alakítási lehetősége is. Így fókuszba kerül az akciókutatás és akciótanulás, illetve új megvilágításba kerül a szervezet- és közösségfejlesztés. Az akciókutatás, ill. akciótanulás alapját egyrészt a szervezeti jelenségek iránt megértő és bizalomteli alapállás (pl. interpretatív közelítés, szervezeti spiritualitás), másrészt a kritikai megközelítés, harmadrészt a pszichodinamikai megközelítés jelentheti. - Ökológiai perspektíva: a fenntartható fejlődés és általában a rendszerek fenntarthatósága, a természeti és társadalmi környezettel szembeni felelősségvállalás, a különféle ökológiai kockázatok percepciója közös kérdése, problémája az érintett közösségeknek és a felelősen gondolkodó szervezeteknek; - Módszertani lehetőségek: a kvalitatív kutatási módszereknek a szervezeti jelenségekhez való adaptálása módszertani fejlesztések, innovációk kiindulópontja lehet, ekként e módszerek gazdagodását, differenciálódását eredményezheti, másrészt egy újonnan megnyíló kutatási terep értelmező olvasatainak sokasodását mozdíthatja elő. A workshopra olyan 20-25 perces problémaorientált előadásokat várunk a kollégáktól, amelyek akár koncepciójukban, akár a kapcsolódó kutatásokat, illetve módszereket tekintve megjelenítik a vázolt fordulatot, trendet. A workshopon a szervezők szándéka szerint lehetőség nyílik e problémacentrikus előadások kritikai reflexiójára. Az előadások címét április 16-ig várjuk a következő email-címre: glozer.rita@commonline.hu. Gelei András PhD Glózer Rita PhD egyetemi docens egyetemi adjunktus BCE Szervezeti magatartás tanszék PTE BTK KMT |
